Ha az égen lemegy a nap, te akkor is eszembe vagy, Te vagy a reménység csillaga és csillag nélkül sötét az éjszaka!
Bársonyos reggel köszöntsön téged, de gyönyörű álmod ne érjen véget. A nap simogasson, mintha ott lennék nálad, mintha én simogatnám gyengéden a vállad.
Mióta megismertelek, azóta szeretlek, rabul ejtett ragyogása csillogó szemednek. Messze vagy tőlem, de nem vagyok árva, mert itt vagy velem a szívembe zárva.
Nézz a szemembe és a szívembe látsz. Ölelj magadhoz, s ne múljon a varázs. Fogd meg a kezem és ne engedj el soha, te vagy az életemben a legnagyobb csoda.
Nem mondom, hogy szeress azt se, hogy gondolj néha rám. Mert ha a szíved nem ezt súgja, hiába is mondanám.
Hogyha szeretsz, add a kezed s ne kérdezd, hogy ki vezet. Ne kérdezd, hogy merre megyünk, csak azt kívánd, hogy örökké együtt legyünk.
Eljön az este, s eljövök én is. Ez csak egy álom, de lehet attól szép is.
Lesz majd egy nap mikor az álomnak vége, hozzád bújok akkor, s szerethetlek végre.
Kék álomsziget ahová hívlak, túl az Óperencián, hol az orchideák nyílnak.
Ahol nincs más, csak csókok és nyár, szerelmes, hosszú, forró éjszakák…..
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden édes csókot számon felejtett,
csak akkor adna igazán szépet, ha mindörökre nekem adna téged.
Erős a sodrás és elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked őrzöm, szívembe temetem, bárhova bújsz, én sosem feledem.
Valahol messze, valahol távol, valaki szíve teérted lángol.
Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem.
Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.
Átölel a gyönyör, eléget a mámor, azt kívánom tőled, légy az enyém százszor. Ha idebújsz mellém, el nem engedlek, mert én téged örökké szeretlek.
Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol.
Ha álmodom, nem tudom, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha álmodom nem tudom mi az álom és mi a való. Ha álmodom, nem tudom mit miért teszek, csak azt remélem, ott veled leszek.
Minden vágyam együtt lenni veled, csókolni a szád, nézni a szemed.
Szeretnélek úgy, ahogy csak lehet, érted tenném, és mindig csak veled.
Este, ha kigyúlnak a fénylő csillagok, úgy fáj, hogy te ott és én itt vagyok. Felsír bennem a hozzád hívó vágy és rólad álmodom át az egész éjszakát.
Te vagy a nap, mely lenyugszik este. Te vagy a hold, az éjszaka teste. Te vagy a csillag, mely a szemembe ragyog. Tudd meg, hogy szeretlek nagyon.